L�v�n sz�letett. A budapesti Zeneakad�mi�n 1921—27 k�z�tt Kod�ly Zolt�n �s Sz�kely Arnold n�vend�ke volt. 1923-t�l mint hangversenyez� zongoram�v�sz m�k�d�tt. 1927—43-ig a Fodor Zeneiskola tan�ra volt, 1945 �ta a Zenem�v�szeti F�iskola tan�ra. 1950-ben Kossuth d�jat kapott, 1963-ban a Magyar N�pk�zt�rsas�g Kiv�l� M�v�sze, 1967-ben a londoni Royal Academy of Music tiszteletbeli tagja lett.

Els� zeneszerz�i sikereit a harmincas �vek elej�n aratta, mind itthon, mind k�lf�ld�n Els� zongoraverseny�t 1933-ban az IGNM amszterdami fesztiv�lj�n mutatta be, I. Divertiment�j�t 1934-ben a velencei Bienn�l�n, II. von�sn�gyes�t 1941-ben az IGNM New York-i fesztiv�lj�n j�tszott�k. Szimf�ni�i, versenym�vei, kamaramuzsik�ja �s dalai adnak sz�mot a f�l�nyes technik�j�, nagym�velts�g� zeneszerz� egyenletesen felfel� �vel� p�lyafut�s�r�l, egy�ni �s ugyanakkor k�z�rdek� jelent�s�g� m�v�szi mondanival�j�r�l.

SZIMF�NIA, OP. 33

(I. Allegro; II. Lento lugubre; III. Scherzo. Presto; IV. Molto vivace.)

1941—42-ben k�sz�lt kompoz�ci�, mind hangszer�ssze�ll�t�s�ban, mind form�j�ban a klasszikus el�k�peket k�veti. Hat�rozott arc�l� tematika, t�m�r �s c�lrat�r� kifejez�s jellemzi az els� t�telt. A vari�­ci�s m�sodik t�tel gy�szzen�b�l bontakozik ki. A scherzo megold�sa hagyom�nyos; a fin�l� a v�ltoz� metrumok �s heves, robban�kony ritmika jegy�ben z�rja le a m�vet.

IV. SZIMF�NIA, OP. 53

(I. Allegro passionato; II. Presto adirato; III. Lugubre molto rubato.)

„Gy�szzene egy nagy ember eml�k�re” alc�m� IV. szimf�ni�j�t Kadosa P�l 1959-ben kompon�lta. A m� a bemutat�n (1960) nagy fel­t�n�st keltett lapid�ris hangz�s�val, kifejez�s�nek megalkuv�st nem t�r� kem�nys�g�vel �s ugyanakkor m�ly szubjektivit�s�val. Formai megol­d�sa szokatlan: k�t gyors t�telt k�vet egy befejez� lass� darab. Kadosa zen�j�nek eddig ismert karakterisztikumai — a csattan�kkal telet�zdelt fanyar szellemess�g, keserny�s-humorisztikus mondatoknak egy-egy v�­ratlan gesztussal f�lbehagyott befejez�se — ebben a lass� t�telben (amely ism�t gy�sz-zene) �tadj�k hely�ket a megr�z� vallom�s szem�­lyes hangj�nak. Ezt a vallom�st a t�tel folyam�n t�bb �zben tolm�csolja a sz�l�gordonka recitativ�ja.

V. SZIMF�NIA, OP. 55

(I. Allegro ma non troppo; II. Andantino; III. Vivo.)

A hatvanas �vek fordul�j�n szemmel l�that�an egyre ink�bb a szim­fonikus nagyforma fel� fordul Kadosa alkot�i �rdekl�d�se: a III, IV., V. szimf�nia ekkor keletkezik. Az �t�dik (Sinfonina breve) 1960—61-ben �r�dott, a R�di�ban, majd 1963-ban hangversenyteremben Erd�lyi Mikl�s mutatta be. A m� aj�nl�sa is neki sz�l.

A m� — a zeneszerz� nyilatkozata szerint — bizonyos �rtelemben ellent�tp�rja a megel�z�, IV. szimf�ni�nak. M�g annak egy nagy emberre val� eml�kez�s ihlette �dai sz�rnyal�s�t, ez a h�tk�znapokat �nekli meg, amelyek ugyancsak nem egyhang�ak, esem�nytelenek, amelyeknek szin­t�n megvan a maguk harca, k�zdelme, �r�me. A h�rom t�tel folyam�n t�bb �zben szerepeltet egy-egy hangszert sz�lisztikusan a zeneszerz�, e t�teleket pedig motivikus rokons�g kapcsolja egym�shoz. A lass� m�­sodik t�telben Kadosa ism�t megrend�t�en bens�s�ges hangulatot teremt, m�g a fin�l� virtu�z mozgalmass�g�val kelt hat�st. A szimf�­ni�ban — ak�rcsak a megel�z�ben — a zeneszerz� szabadon alkal­mazza a tizenk�tfok� szerkeszt�s technik�j�t.

PARTITA, OP. 34

(I. Sinfonia. Grave e maestoso — Allegro assai, ben marcato; II. Minuetto. Tempo mosso; III. Andante sostenuto; IV. Rondo rustico. Vivace; V. Passacaglia. Allegro sostenuto ma molto passionato.)

A neobarokk ut�n�rz�s — amelyre Kadosa Partit�ja vil�gosan utal — csak egyik �sszetev�je az 1943—44-ben keletkezett m�nek. M�sik komponense a magyar hang, a n�pzenei inspir�ci�: k�t elem a m�sodik vil�gh�bor� legtragikusabb esztendej�ben saj�tos m�don tal�l­kozik �ssze e m�ben: egyr�szt a m�ltba, min�l t�volabbi m�ltba �hajtott menek�l�st, m�sr�szt a j�v�be, m�ghozz� az itthon meg�rni v�gyott j�v�be vetett bizalmat sugallja. Az els� t�tel formai megold�sa h�ven k�veti a barokk partit�k megnyit� Sinfoni�inak fel�p�t�s�t, m�g lass� el�tagj�nak pontozott ritmik�j�t �s az ellenpontoz� gyors f�r�szt is megtartja. Kev�sb� stiliz�l a Men�ett, a harmadik helyen �ll� lass� t�tel pedig m�r teljesen magyaros: a sirat�k �s ballad�k hangj�n sz�l. Magyaros a re� k�vetkez� „paraszti rond�” is, amely a „B�res­leg�ny...” kezdet� n�pdalt dolgozza fel. A befejez� Passacaglia vissza­t�r a barokk hagyom�nyokhoz: huszonn�gy v�ltozatb�l sz�tt, nagy­szab�s� zenedarab.

PIAN E FORTE, OP. 59

Az egyt�teles nagyzenekari m� 1962-ben k�sz�lt. B�r c�m�ben a hang­szeres zene hajnal�ra, a XVI. sz�zad v�g�nek olasz zenekari muzsik�j�ra utal, a kompoz�ci� m�gis a zenei szerkeszt�s modern eszk�zeinek alkal­maz�s�val �r�dott. Form�j�t tekintve a m� egyt�teles szon�ta, val�j�ban h�rom, k�l�n�ll� szakaszra tagol�dik. Els� k�t szakasz�t rendk�v�li t�m�rs�g jellemzi: az els� szakasz izgatott, fesz�lthangulat� muzsika, a m�sodik elm�lked� hangulat� lass� zene. Ez egy�bk�nt egyike Kadosa legk�lt�ibb megnyilatkoz�sainak, kifejez� ereje r�szben dallamainak mag�val ragad� besz�dess�g�ben, r�szben �tt�rt, kamarazenei hangszere­l�s�ben rejlik. A harmadik, terjedelmes befejez� szakasz gunyoros, rideg hangja, lend�letes, szellemes gesztik�ja Kadosa ismert zeneszerz�i arcu­lat�t mutatja.