|
|
Balassa Sándor 1935-ben Budapesten született. Érdeklődése már gyermekkorában felébredt a művészetek iránt: verseket, regényeket írt, melyeket saját rajzaival illusztrált. Verdi A trubadúr című operájának filmváltozata hatására döntötte el, hogy zeneszerző lesz. Szervánszky Endre növendékeként elvégezte a budapesti Zeneakadémia zeneszerzés tanszakát, majd - művészi függetlenségének megőrzése végett - tizenhat éven át dolgozott a Magyar Rádió zenei rendezőjeként.
1972-ben Párizsban a világ rádiótársaságainak zeneszerző-seregszemléjén az ő kompozíciója bizonyult a legjobbnak. 1981-től 14 éven át hangszerelést tanított a Zeneakadémián. 1992-ben a Magyar Művészeti Akadémia alelnökévé választották. Munkásságát Erkel-díjjal, Érdemes művész címmel, Kossuth-díjjal, Bartók-Pásztory-díjjal és Kiváló művész címmel is elismerték. A hazai és nemzetközi elismertséget Requiem Kassák Lajosért című oratóriuma hozta meg számára. Karl és Anna című operája hatalmas sikert aratott, egyben fordulópontot is jelentett zeneszerzői fejlődésében. "Addig egy zenei utazást tettem - hazafelé. Azóta könnyebben és gyorsabban is tudok komponálni, hiszen a saját anyanyelvemen szólalok meg" - nyilatkozta életrajzírójának, Terényi Edének. |
Balassa nem tartja áthidalhatatlannak a mai zene és a közönség közötti szakadékot; fontos számára művei közérthetősége: "Igyekszem egyszerűen, tisztán fogalmazni. Törekszem arra, hogy jól követhető legyen a zeném." A bécsi klasszicizmusban létrejött érzelmi-értelmi egyensúly nyújt számára igazodási pontot, emellett - különösen a Csaba királyfi óta - elkötelezetten nemzeti hangvétel jellemzi műveit.
Ars Poetica
"Csak külső, független szemlélője vagyok a művészeti ideológiák mentén tömörülő szakmai maffiáknak, irányzatos érdekszövetségeknek, de bennük részt nem veszek. Azt az üzleti érdekből felkapott jelszót is elutasítom, amely a korszerűséget és a modernséget mindenek felettinek, kizárólagos fontosságúnak tartja. Az árucikkek, fegyverek, találmányok elavulhatnak, de az igazi művészeti termék időtlen, képes a mindenkori jelenhez szólni, anélkül, hogy elveszítené tartalmának gazdagságát. A zenei anyagot ma is, mint a múltban, művészi renddé, emberi szépséggé, valamint erkölcsileg magasrendű életérzéssé kell formálnunk. ez a tevékenység nemcsak törekvésem, de kötelességem is.
Az Élet megmentése a Földön, csak közösséggé nemesedett emberek tudatos tevékenysége által lehetséges. A művészet nem vállalhatja a politikum és a tudomány szolgálatát, mert e két szféra azt eredeti medréből kifordítja, szándékaitól eltéríti, katartikus erejétől megfosztja. E méltatlan szolgálatban a zene sem teljesítheti eredeti teremtő hivatását, a szépség ápolását, az emberi lélek és szellem felemelését, megtisztítását, a párbeszédet a köznapi és transzcendentális világok között. Érdekes módon, a tudósok is többnyire Bachért, Mozartért rajonganak. Hogy milyen lesz a jövő, a folytatás, az rajtunk, ma élő zeneszerzőkön múlik. Nem tartható az, hogy egy kis lélekszámú elit mindenható kinyilatkoztatást tesz, és megmondja, hogyan kell komponálni ma vagy holnap. Az utat mindnyájunknak magunknak kell megtalálnunk. A többféle út, a lehetséges igazságok árnyalt változatai, a sokféle nemzeti gyökér, szivárványszínű gazdag termést ígér. Az emberiség hatalmas kórusában minden eredeti hangra szükség van. A ma élő művészek közösen szövik azt a csodálatos szőttest, amely korunkban a Föld hangja. Kitüntetés számomra, hogy e teremtő munkában részt vehetek."
(Balassa Sándor nyilatkozata a St. James Press számára - 1990-ben)
|